Néha úgy érzem, meg kell osztanom a gondalataimat másokkal. De ne kérdezd, miért... talán, hogy jobban megismerjenek?! Ki tudja... és azt sem tudni, kell-e ez nekem... De belevágok!

2011. október 16., vasárnap

Szösszenet 18.

Izgatottan készült az estére. Remélte, hogy vidám, nevetős, kellemes lesz. Nem csalódott. Aki ilyen kedves számára, az nem lehet rossz társaság még egy hideg estén sem :) Nevettek, tekeregtek...
Akkor pillantotta meg, ott volt egy karnyújtásnyira tőle. Azonnal megtetszett neki, érezte is a kölcsönös vonzódást. Kacéran szemezett vele. Majd gyors fontolgatás után úgy döntött, megszerzi!
Megtette hát az első lépést. Majd végigsimította a kezét rajta. Abban a pillanatban érezhette is az ölelését, ahogy egészen átfonta a testét, megmelegítve fáradt, fázós porcikáit. Azonnal tudta, ez nem csak egy futó kaland, egy röpke próbálkozás lesz. Érezte, ez a melegség tartós lesz, és hosszútávú.
Már alig várja a téli sétákat, hogy a zord időben is hozzásímulhasson, s érezhesse azt a mindent elárasztó melegséget, amire szüksége van.
Még soha nem érzett ilyen hódítási vágyat egyetlen téli dzsekije iránt sem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése