Meghatározhatatlan hangulat kerítette hatalmába.
Az érzései is csak kavarogtak, hol egyik, hol másik, hol a sokadik tört utat magának, férkőzött a gondolataiba, és szorongatta a szívét. Nagyon rég vagy talán soha nem érezte még ilyen elveszettnek magát. Azon töprengett, hogy ez normális állapot-e, hogy a hideg rázza néhány gondolattól, majd azonnal a forróság önti el, amint egy másik emlékkép villan be... édes, mégis fájdalmas játék közepén érezte magát.
Minden elhatározása ellenére, miszerint az élet megy tovább, haladnia kell a megszokott kerékvágásban, nem tudott nyugalmat erőltetni magára. A belső feszültség egyre nőtt, érezte, szétveti. Nem értette, mitől van, sok a gond, nagy a vágy, elnyom érzéseket? Csak azt érezte, ez már sok, ezt már nem bírja... teste már égett, zihálva vette a levegőt.
Egyre az keringett a fejében, már nem fáj... aludni kár...
Szinte öntudatlanul pillantott a kezében levő lázmérőre... 39,4... ekkor esett le... láza van.
