Néha úgy érzem, meg kell osztanom a gondalataimat másokkal. De ne kérdezd, miért... talán, hogy jobban megismerjenek?! Ki tudja... és azt sem tudni, kell-e ez nekem... De belevágok!

2011. október 7., péntek

Szösszenet 15.

Mikor meglátta, tudta, egymásnak teremtették őket. Bizsergést érzett a szíve tájékán, majd enyhe, kellemes borzongás futott át az egész testén. Minél inkább nézte, annál biztosabb volt benne, hogy összetartoznak ők ketten. Aztán erőt vett magán, és továbbment. De másnap újra arra kanyarodott, hátha látja ismét. És ott volt! Mintha őt várta volna... így közelebb merészkedett, sőt, lopva meg is érintette.
Pár nap szünet után ismét összejött a találka. Most már határozottan incselkedett vele egy darabig, majd óvatosan megsimogatta, cirógatta. Próbálgatták, összeillenek-e. És minden klappolt.
Így megszületett az elhatározás: megvette álmai cipellőjét :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése