Különösen madárcsicsergős reggelre ébredt. Vidáman csinosította magát, majd kilibbent az utca forgatagába. Mosolyogva tekintett körbe, úgy érezte, minden és mindenki vidámságot sugároz. Jól érezte magát, vidám és derűs volt. Amint a kirakatok előtt haladt, feltűnt neki egy karcsú alak körvonala. Egy utcával arrébb ismét látta egy ablakban tükröződni alakját. Hátra pillantott, de az illető épp belépett egy oszlop takarásába. Valami furcsa kíváncsiságot érzett... tudni akarta véletlen csupán, vagy az illető követi őt. Pár lépés után hirtelen és határozottan fordult meg, így a srác nem tudott menedéket találni, és teljes valójában láthatta... Sármos volt, erős, magas, kedélyes küllemét még derűsebbé tette a kissé zavarbaejtő pillantása. Halvány mosoly futott át mindkettejük arcán... majd a lány tovább indult.
Még jópárszor megleste útja során, hogy lassan árnyékává váló hűséges követője ott van-e még... Már kezdte is élvezni ezt a finom kis hajszát. Néha-néha már szinte incselkedett is. Egy pillanatra azonban kizökkent ebből a kis játékból, és akkor eltűnt a srác alakja. Sehol sem látta... Lépett még néhányat, de nem bukkant föl sehol... Szinte megrémült, hogy elvesztette. Megfordult, és megszaporázta lépteit. A kétségbeesés lassan kezdett a vállára telepedni. Aztán egyszercsak ott volt... megpillantotta egy zöldségárus pultjánál. S most hiretelen a lány lépett egy autó fedezékébe. Majd óvatosan követni kezdte a srácot. Ő valamit megérezhetett, mert egyre nyugtalanabbul szaporázta lépteit, lopva hátra-hátra pillantva... Majd megpillantotta a lányt, a lány is látta, lebukott. A srác ebben a pillanatban felugrott a buszra, ami már indult is. A lány ott állt a megállóban, és szomorkásan nézett a busz után. Ezt a játékot nem ő nyerte...
Búsan ballagott hazafele. Az ajtón belépve úgy érezte, megfolytja az otthoni levegő. A magány és a semmittevés illatát ontotta szerteszét a hangulatos kis lakása. Pedig más napokon a napsugár-melegítte levegő oly kellemes volt számára. Azonnal az ablakhoz lépett, s erőteljes mozdulattal tárta ki. Szinte a lélegzete is elállt, mikor a szemközti házban, a szemközti ablakban meglátta a karcsú alalkját, zavarbaejtő pillantását és a csábító mosolyát. A győzelem huncut csillogásával a szemében integetett a lánynak...
