Váratlanul jött a hír. És az addigi lelkesedése romokban hevert... Azt sem tudta, akkor most mit kell intézkedni, s főleg mikor. Az agya pörgött, de még nem jutott semmire. Aztán, az idő múlásával ismét visszatért a hidegvére, és tudott tisztán gondolkozni. Semmi nincs veszve... kisebb-nagyobb átszervezés, de az ügy jó úton halad. Pár megoldási forgatókönyv már ott pihent az agyában.
Ugyanakkor elhatározta, felháborodásának is hangot fog adni. Mégsem tűrheti, hogy terveit ilyen lazán keresztülhúzzák!
Mire a tettek mezejére léphetett, már kívülről fújta, mit hogyan fog előadni. És aztán a tipikus bájos női hang, miszerint választhat nyelvet, majd türelmet kér a várakozáshoz... nos, ilyenkor szokott a plafonra mászni tehetetlenségében.
De mire feltúrbózhatta volna magát, végetért az andalító zene... és megszolalt a hang.
Olyan mélyen elbűvölte, hogy alig tudott megszólalni, és a nevét is csak makogta. De a hang olyan megnyugtató és magával ragadó volt... az összes mérge, felháborodása elszállt. És csak hallgatta és hallgatta a felkínált lehetőségeket, nem tudott betelni a hanggal. Sokmindenre rákérdett, hogy beszéltesse a hangot. Aztán kiderült, van idő a döntést meghozni, így kedélyesen elbúcsúzott. És persze eljátszott a gondolattal, mily jó lenne pár nap múlva ismét ezzel a HANGgal beszélgetni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése