Ha...

Rudyard Kipling

Ha...

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

ha kétkednek benned, s bízol magadban,

de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

és hazugok közt se hazug a szád,

ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,

gondolkodol – s becsülöd a valót,

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,

ha elbírod, hogy igazad örökre

maszlag gyanánt használják a gazok,

s életműved, mi ott van összetörve,

silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,

van merszed egy kártyára tenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz,

és szíved is, mely nem a hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jóbarát se sérthet,

s mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked s te futsz vígan,

tiéd a Föld és minden, ami rajta,

és – ami több – ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Kökénylekvár

...ahogy én szeretem:

A gyümölcsöt leszeded, (karcolásaidat megnyalogatod, pároddal megpusziltatod, leragasztod, stb.) megmosod, annyi vízben, ami csak ellepi, forrás után 15 percig főzöd (közben felsuvickolod a kifutott levet a konyha padlójáról és az aragázról, ha olyan figyelmetlen vagy, mint én, s hagyod kifutni). 

Ha megfőtt, leöntöd a levét, szűrőn (lehet nagy lyukú, csak a magja ne menjen át, s azt ne is törd össze, mert mérgező a belseje, szóval botmixer nem állja) átpasszírozod (Ugye nem kell mondanom, mit jelent egy levesszűrővel -mivel csak ez van- 8,5 kg kökényt átpasszírozni?), vagy megkéred az erős férjedet vagy szeretődet, vagy mindkettőt (jó alkalom, hogy bemutasd őket egymásnak :P), hogy legyen oly bájos és passzírozza át neked, mert olyan erős, és délceg, és gyengéd, és annyira szeret téged, hogy ez semmiség neki. 

Naszóval, ha le van passzírozva, megméred a masszát, s fele annyi vagy kicsivel kevesebb cukrot keversz bele, s újra felfőzöd. Belemered az üvegekbe, s 3-4 napig száraz dunsztban pihenteted. 

Ha te passzíroztad, te is feküdj a lekvárok mellé a dunsztba, s pihenj pár napot, újjá fogsz születni! :)

Szösszenet 20.

Régóta voltak már kapcsolatban, részei voltak egymás életének. Úgy érezték, a világ kitárul kettejük kapcsolatában, sok öröm, vidámság, néha harag, fájdalom, düh keveredett a mindennapi hírek és csacskaságok közé. De hűséges társai voltak egymásnak.

Egyszer azonban arra eszmélt, ő arról panaszkodik, hogy már nem megfelelő a számára, úgy fogalmazott, mintha meghibásodott volna valami, már nem a régi, és talán keresni kéne mást... Rosszul esett neki, kicsit duzzogott, aztán arra gondolt, talán jobban is tudná végezni a teendőit, akkor ismét elnyerné a megérdemelt bizalmat. És bejött! Működött ismét kettejük harmóniája. Egy darabig. Míg egyik nap azt hallotta, talán megvan, ki léphetne a nyomdokába, ki vehetné át a helyét... azt hitte, ez csak vicc.

De nem az volt... S még segítenie is kellett... hogy az a levél meglegyen, s elküldhesse... amiben a másikat, az őt kitúrót hívja. Gusztustalannak tartotta és mélyen sértőnek. Nem selejtezheti le csak így, hiszen éveken át hűséges társa volt! És akkor eldöntötte, megteszi azt, amit várnak tőle... lenullázza magát, senki és semmi lesz, használhatatlan vacak, és megszűnt tovább létezni...

Reggelre már csak egy idejét múlt, kiégett, hasznavehetetlen monitor volt, amit többé nem lehetett bekapcsolni...