Az elmúlt napokban, ahogy egyre közeledett a karácsony, egyre nőtt bennem is a feszültség. Annyi elvégzetlen dolog volt még. A rengeteg tervet pillanatokon belül módosítani, ritkítani kellett, végül már csak a túlélésre játszottam, ez volt az érzésem. Merő időpocsékolásnak tűnt az egész karácsonyi készülődés, hisz látszatja nem volt. Se rend, se sütik, se megírt mézeskalács... semmi nem volt, sőt, az ablakok is koszosak :P Természetesen a nyugtalanságommal egyenes arányban nőtt a türelmetlenségem, amit a gyerekeim sínylettek meg. És akkor döntöttem. És ami a döntésemet megelőzte, az egy felismerés, miszerint karácsony nem csak a szeretet ünnepe, szülinap is egyben... Nem számítanak a külsőségek! Kit érdekel, hogy egy ajándék be van-e csomagolva, ha azt pont neki, pont az ő ízlése szerint, pont az ő személyiségére passzolóan van összeállítva. Hiszem, hogy a karácsonykor ünnepelt szülinap által mi pont ilyen testreszabott, nekünk való ajándékot kapunk, a legnagyobbat!
Nagylányom a minap esti imádság közben vette fel, hogy kérdezzük mag az Úr Jézust, milyen tortát szeretne szülinapjára :) Nos, igen, ő rátapintott a lényegre. Akiket megajándékozunk, azokra odafigyelünk, megérdeklődjük, minek örülnének. De az igazi ünnepeltet megkérdeztük vajon, mit szeretne tőlünk? Megkérdezheténk naponta... de legalább egyszer egy évben, ilyenkor, a szülinapján!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése