Néha úgy érzem, meg kell osztanom a gondalataimat másokkal. De ne kérdezd, miért... talán, hogy jobban megismerjenek?! Ki tudja... és azt sem tudni, kell-e ez nekem... De belevágok!

2013. október 29., kedd

Kökénylekvár

...ahogy én szeretem:

A gyümölcsöt leszeded, (karcolásaidat megnyalogatod, pároddal megpusziltatod, leragasztod, stb.) megmosod, annyi vízben, ami csak ellepi, forrás után 15 percig főzöd (közben felsuvickolod a kifutott levet a konyha padlójáról és az aragázról, ha olyan figyelmetlen vagy, mint én, s hagyod kifutni). 
Ha megfőtt, leöntöd a levét, szűrőn (lehet nagy lyukú, csak a magja ne menjen át, s azt ne is törd össze, mert mérgező a belseje, szóval botmixer nem állja) átpasszírozod (Ugye nem kell mondanom, mit jelent egy levesszűrővel -mivel csak ez van- 8,5 kg kökényt átpasszírozni?), vagy megkéred az erős férjedet vagy szeretődet, vagy mindkettőt (jó alkalom, hogy bemutasd őket egymásnak :P), hogy legyen oly bájos és passzírozza át neked, mert olyan erős, és délceg, és gyengéd, és annyira szeret téged, hogy ez semmiség neki. 
Naszóval, ha le van passzírozva, megméred a masszát, s fele annyi vagy kicsivel kevesebb cukrot keversz bele, s újra felfőzöd. Belemered az üvegekbe, s 3-4 napig száraz dunsztban pihenteted. 
Ha te passzíroztad, te is feküdj a lekvárok mellé a dunsztba, s pihenj pár napot, újjá fogsz születni! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése