Szösszenet 2

Kinyitotta a szemét. Világos volt, nagyon is. Kicsit morgott is miatta, majd eszébe villant, be kéne erősebben sötétíteni az ablakot. Mozdult, hogy az ablakhoz lóduljon. Akkor vette észre őt, amint békésen alszik. Első meglepettsége után mosoly szaladt át az arcán. Ja, persze... itt van :)

Sikerült csöndben sötétet varázsolni a szobába. Visszabújt az ágyba. Könnyedén kitolta az ébredést, egyúttal a reggelt is. Ő mosolyogva ébredt mellette. 

Ébredés után kávét készített, hisz az neki fontos reggel, és valami harapnivaló sem árthat, gondolta. Néha elmosolyodott, mikor eszébe jutottak az esti beszélgetések, mikor még félálomban is nagyon filozofáltak valamiről. 

Kellemes volt így a reggel, csevegve, együtt reggelizve, ami lassan ebédidőre tolódott át. Olyan nyugodt volt minden. Nevettek még apróságokon, de elhangzottak komoly és mélyreható gondolatok is. Volt mikor csak nézelődtek... egymásra is. 

Aztán neki indulnia kellett. Sajnálták mindketten, hisz rövid volt ez az éjszaka...
Kedvesen intett felé, puszit is cuppantott, majd lehajtotta a laptop képernyőjét, és így ő eltűnt.

A csend belehasított a realitásba :)