Néha úgy érzem, meg kell osztanom a gondalataimat másokkal. De ne kérdezd, miért... talán, hogy jobban megismerjenek?! Ki tudja... és azt sem tudni, kell-e ez nekem... De belevágok!

2010. november 9., kedd

Szösszenet 5.

A beszivárgó reggeli napfény ébresztette. Nyújtózott egyet, bár szívesen sütkérezett volna a nyári napfürdőben. Szétnézett a szobában, mosolyogva vette tudomásul, hogy míg pihentető álmát aludta, semmi és senki nem változott :)
Betéblábolt a fürdőbe. Frissitő zuhany után a kávéfőzés is kellemesebben telik. Előkészítette a reggelihez valókat a család többi tagjának. Bekapcsolta a tévét, belenézett a hírekbe. Meglocsolta a virágokat.
Szerette a szombatot, olyan nyugalom honolt otthon reggel.
Elpakolt néhány este kinnfelejtett játékot. Megleste a gyerkőcök későreggeli álmát. Majd ablakot nyitott a nappaliban. A beáradó napfény valósággal cirógatta, s hívogatta a szabadba.
Hirtelen eldöntötte, sétálni, vagy az is meglehet, hogy futni fog egyet ezen a verőfényes nyári reggelen. Hamar felhúzta a sportcipőjét, s már libbent is ki az ajtón...


...és mielőtt végleg lezuhant volna a küszöböt átlépve, belehasított a valóság: hiszen ő csak egy, a polcon álldogáló babaház fababa lakója...